A kutatások szerint a szemkontaktus a kapcsolat jellegétől függően változik, és amikor az emberek a két másodpercig tartó komfortzónán túl is tartják a tekintetüket, felerősödik a közöttük lévő kommunikáció, és ez a viselkedésükre is hatással lehet.
Ausztráliában nemrégiben kísérletet végeztek, melynek a Staring at Strangers, vagyis „idegenekre nézni” címet adták. Ennek keretében több ezer idegen létesített szemkontaktust egymással, valahol egy parkban vagy köztéren. A párok 3 percig tartották a szemkontaktust, és ez alatt az idő alatt nem beszélhettek egymással.
A kísérlet szellemi atyja, Igor Kreyman először meditációként, majd performanszként határozta meg a kísérletet. A tekintet több keleti vallásban, a buddhizmusban, a szúfizmusban és a tantrában is meditációs gyakorlatnak számít.
Egy másik, szintén ausztrál eredetű kutatásban (Look Me in the Eye – nézz a szemembe) arra keresték a választ, hogyan használható a szemkontaktus a kapcsolatok helyreállítására egy elidegenedési időszak után. Tizenhét kísérletet végeztek egymástól eltávolodott testvérekkel, szülőkkel és felnőtt gyermekeikkel, elvált párokkal, és egy fiatal szudáni katonával, aki kínzójával nézett szembe. A kísérletek lenyűgöző bizonyítékát adták, hogy ötpercnyi szemkontaktus drámai érzelmi áttöréshez vezethet.
A résztvevők arról számoltak be, hogy régóta eltemetett érzelmek szabadultak fel bennük, melyek hozzásegítették őket a megbocsátáshoz, az elfogadáshoz, és ahhoz, hogy a másik szemszögéből lássák magukat. Bár ez a gyakorlat nem minden esetben vezetett a kapcsolatok azonnali újrakezdéséhez, néhányan ennek hatására újra közeledni kezdtek egymáshoz.
Forrás: ridikul.h
Facebook
Pinterest